Hirdetés

2013. június 3., hétfő

Parkerizáció - nem százas...

Két oka volt, hogy gondolkodás nélkül megvettem ezt a garnachát. Egyrészt azért, mert kedvelem a garnachából készült bort. Jött már zavarba kérésemtől elegáns borbolt eladója, amikor készséges akart lenni, látva hogy a spanyol borok között keresgélek. De amikor megtudta, hogy csak garnachából készült fajbort (vin de cépage, varietal wine) szeretnék, lesütött szemmel mentegetőzött, hogy az igen ritka, és nekik nincs. A franciáknál van, grenache-ból, ami ugyanaz a szőlő, de a terroir, a termőhely az más. És a spanyoloknál készülő garnacha nekem izgalmasabb.

A másik ok pedig ez a kis nyakcímke, a 90-es számmal. Hogy Robert Parker ennyire értékeli. (Volt persze harmadik ok is, hogy alig gondolkodtam: az ár. Mert 7 euró alatt, vagyis alig több, mint kétezer forintért megkóstolni egy 90-es "parkerszámú" bort ritkán sikerül.)

Magamon tapasztaltam tehát, hogyan is hat a vásárlóra a Parker-katalógus besorolása: egy jó pontszámnak számokkal alig kifejezhető marketingértéke van. Nem is csoda, hogy a borászok világszerte Robert Parker kegyeit, azaz pontszámait keresik.

Nincs még egy iparág a világon, ahol egyetlen ember ízlése ennyire meghatározná a piacot. Eleget hallunk a pénzvilágról, ahol manapság a három nagy hitelminősítőt szokás kárhoztatni azért, mennyire rosszul végezték a dolgukat, s lám, nyakunkban is a válság évek óta. De ők legalább hárman vannak. Parker viszont egyedül. Legalábbis hozzá mérhető befolyású "borpontozó" nincs még egy a világon. Átalakulóban is van a borászat, méghozzá abba az irányba, hogy a bor inkább a borkritikusok ízlésének, így Robert Parkernek feleljen meg, és ne a hétköznapi borivónak.

A "millió dolláros orr" tulajdonosa: Robert Parker
fotó: www.erobertparker.com
Más lett-e emiatt a bor, mint eddig volt? Igen, intenzívebb, illatosabb, aromásabb, és erősebb,  alkoholosabb is. A borkritikus ugyanis nem iszik, hanem kóstol. Egyetlen kortyot ízlelget, aztán még azt is legtöbbször kiköpi - és ebbe a kortyba kell belesűríteni mindazt, amiről a borász úgy gondolja, hogy a nagy borkritikus számára fontos. S mivel tudott dolog, hogy a kritikusnak korábban melyik stílus tetszett, a maga számára nagy piacot megálmodó borász hajlamos a borait úgy készíteni, hogy kedvezőbb kritikát kapjon. Mert akkor jobban megtalálja a számítását. Ettől a borok sajnos, bizonyos mértékig függetlenednek a termőhelytől, mert a borkritikus kedvenc stílusa felé mozdulnak el: több tölgyfahordó, több vanília, több cseresznye, több alkohol.

Robert Parker eközben tagadja, hogy miatta "parkerizálódnának" a borászatok. A francia bormagazinnak, a Terre de Vin-nek adott interjújában, most májusban arról igyekezett meggyőzni az olvasót, hogy az ő ízlése sokkal összetettebb, és nem ilyen egyszerűen kiismerhető jellemzők alapján állapítja meg a kóstolt borok besorolását. Mint mondta, az újkeletű szakszót a "parkerizációt" nem ő találta ki, de nem tehet ellene, a kifejezés valószínűleg még évtizedekig használatos marad.

96-100: 
Különleges bor, kiteljesedett, összetett, magában hordozza mindazt, ami a fajta jellegzetességeitől várni lehet. Az ilyen borok megszerzéséért, megvásárlásáért és elfogyasztásáért érdemes nagy erőfeszítéseket is tenni.
90-95: 
Kiváló bor, komplex, különleges karaktere van. Röviden: "borzasztó jó" bor.
80-89: 
Valamivel az átlag fölött, egészen a nagyon jóig. Eltérő fokban mutathat finom ízeket, karaktere is lehet, hibái nem szembetűnőek.
70-79: 
Átlagos bor, nem kiemelkedő, de jól elkészített. Lényegében egyszerű, fogyasztható bor.
60-69: 
Átlag alatti, észrevehető borhibákat tartalmaz, mint túlzott sav- vagy/és tannintartalom, nincs jellezgetes íze, illetve hibás íze, aromája van.
50-59: 
Elfogadhatatlannak minősített bor.

Az 50 Parkernél tehát nulla, vagyis egy 100 pontos bor tulajdonképpen "csak" 50-et ér el, de az ötvennél kezdődő skála miatt a lélektanilag sokkel figyelemfelhívóbb 100-at kap. A jellemzőket olvasva nem tudom, mikor került Parker és munkatársai elé utoljára 80 pont alatti bor... (Valamikor 1979-ben tény, hogy Parker 56 pontot adott egy amerikai borra, és azt kérdezte a borászattól, vajon mi a csudát tesznek a cabernet sauvignonjukkal, hogy ennyire ihatatlan bor váluk belőle?)

A 90 fölötti kategóriát két részre is bontották, pedig - ahogy Parkerék leírják - a 90-es és a 99-es is kiváló bor, és kevesen is érik el, mert jó borból nincsen sok. Igaz, a rangsor már 35 éve készül, így a legfelső kategóriában sincsenek már annyira kevesen. Ez derül ki legalábbis, ha belepillantunk a Wine Searcher válogatásába.

A pontozáskor tehát 50-ről indulnak, aztán amit a szemmel meg lehet ítélni (a bor színe és állaga), azért jár 5 pont, az aroma, a buké 15 pontot hozhat, az íz és a lecsengés 20-at. Az összhatás, valamint a bor potenciálja, hogy idővel mivé fejlődhet, még 10 pontot tehet hozzá, így jön ki végül a 100.



Egy-egy Parker-pont értékét (ott a 90 környékén) dollármilliókra teszik. Nem Robert Parker kér érte ennyit, félreértés ne essék, hanem a borászatok számára jelent árban, bevételben ekkora különbséget a borra kapott pontszám. Nem csoda, hogy Parker tudna (és tud is) furcsa dolgokat mesélni. Állítólag egyes francia chateau-k urai lányaik kegyeivel próbálták boraik pontszámát följebb srófolni, de volt bordeaux-i gazda, aki kutyáját eresztette rá a borkritikusra, és amikor Parker kötszert kért volna a sebeire, a borász csak a Wine Advocate (Parker lapja) egy példányát lobogtatta, és a borának adott alacsony pontszámot reklamálta!

Parker persze nem tévedhetetlen. Bár ő büszkén mondja, hogy évente tízezer bort kóstol meg, és az elmúlt évtizedekben megízlelt összes borra emlékszik (sőt, 2-3 pont eltéréssel még a pontszámot is megmondja), a legendáriumokban az áll, hogy 2009-ben egy vakkóstoláson Bordeaux-ban, ahol a 2005-ös csúcsévjárat 15 kiemelkedő borát kellett (volna) felismerni, Parker egyet sem talált el. Sőt, a Gironde bal és jobb partjának borait is összekeverte - ez a francia szakértők előtt alaposan elintézte. Parker, maga, tehát nem 100-as. Főleg, mert egy ilyen vaktesztbe is belement...

1 megjegyzés:

  1. Абрам Александр üzletember vagyok, aki képes volt újjáéledni haldokló favágó üzletét egy Isten segítségével, akit Benjamin Lee, a hitelkonzultánsnak hívtak. Jekatyerinburgban vagyok Екатеринбург. Nos, vállalkozást akar próbálni, rendezni az adósságát, kibővíteni a meglévőt, pénzre van szüksége az áruk vásárlásához. Problémái vannak a jó hitelkeret biztosításával, szeretném, ha tudnád, hogy Benjamin úr látni fog téged. Ez a megfelelő hely az összes pénzügyi problémájának megoldására, mert élő bizonyság vagyok, és ezt nem tudom csak megtartani magamnak, amikor mások pénzügyi utat keresnek. Szeretném, ha mind kapcsolatba lépne ezzel az Isten által küldött hitelezővel. a többi részben leírtak felhasználásával e nagyszerű lehetőség részese lehet. E-mail: lfdsloans@outlook.com Vagy a WhatsApp / Szöveg + 1-989-394-3740.

    VálaszTörlés